Álmodozom a világról,mily szép,milyen gyönyörű a föld?
Hegyeknek csúcsát látom,s a rét füvét mely zöld.
Mikor felszáll a köd,mennyi szép kép vár.
S mindenütt ház áll,és bennük él,
ez a derék emberiség,ahogy élni szokás felénk.
Öröm és bú az élet ez,mert nem csak a vasárnap szép.
Hétköznap épp úgy kell,csak élni kell.
Oly szép hogy élek,de jó hogy élek még.
Álmodozom a világról,miért olyan szomorú a föld?
Mért kell a harc,mért kell a könny?
Fiú a lánytól miért úgy köszön?
Mint aki már,vissza tán sose jön. 
Kommentek